Az ölelést először 1986-ban, az Egyesült Államokban, Michiganben ünnepelték meg, és azóta több országban – így Magyarországon is - igyekeznek felhívni a figyelmet erre a kedves gesztusra.

Az ölelés a szeretet kifejezésének egyetemes módja, nem függ kultúrától, vallástól és társadalmi helyzettől. Nyugalmat, biztonságot és szeretetet sugároz. Egy ölelésnek terápiás hatása is lehet, segít megnyugodni, ellazulni és megerősíti a kapcsolatokat. A füzesgyarmati Szent Mihály Görögkatolikus Idősek Otthonában egy kis összeállítás keretében tekintettük át az ölelés megünneplésének történetét, a művészeti alkotásokban, filmekben való megjelenítését. A bemutatott művekből kiindulva beszélgettünk az ellátottak személyes élményeiről, a testi kontaktus családban, baráti és magánéleti kapcsolatban betöltött szerepéről. Szívesen idézték fel saját tapasztalataikat, megéléseiket. A programot jó hangulatú kézműves alkotó foglalkozással zártuk.

„Az ölelés szótlan. Nem ámít, nem ígér.
Nincstelen, és mégis mindennél többet ér.
Körbefon, összezár, mintha rabbá tenne,
pedig határtalan. Szárnyal a szív benne.”
(Körmendi Gitta)