Csak oda kell rá figyelni

A debreceni főszékesegyházban végezte Fülöp metropolita atya a Nagyböjt első Előszenteltek Liturgiáját. A szertartás egyik különlegessége, hogy a pap az előző vasárnapon előkészített Eucharisztiával áldoztatja meg a híveket.

Az Előszenteltek Liturgiája a bizánci egyház sajátos nagyböjti szertartása. Alapvetően szerdán és pénteken végzik, de lehet más napokon is, valamint a nagyhét első három napján. Ősi előírás szerint nagyböjtben nem végeznek hétköznapokon Szent Liturgiát, az egyház azonban hetente kétszer biztosítani akarta az áldozást híveinek, éppen a böjtben való megerősítésért. Így alakult ki az előre megszentelt áldozatok liturgiája, amely egy ünnepélyes vecsernyéhez kötött áldoztatási szertartás. Az első része követi a nagy alkonyati istentisztelet menetét, a második pedig a Szent Liturgia anafora utáni, a szent áldozáshoz kötődő részét.

„Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst, a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt” – az Előszenteltek Liturgiájának jellemző éneke a 140. zsoltár kezdő sora, amit egészen nagyszerdáig fogunk énekelni, és aminek eszünkbe kell juttatnia, hogy figyelmünknek, szavunknak, kérésünknek, vágyunknak fölfelé, az Isten felé kell igazodnia, nem máshová.  Ezekkel a gondolatokkal kezdte tanítását Fülöp metropolita atya és rámutatott arra, hogy az e naphoz tartozó evangéliumi szakasz a Teremtés könyvéből félelmetes súllyal figyelmeztet minket arra: nagyon nem mindegy, hogy hová igazodik a lelkünk, figyelmünk.

„A legszebb történet talán, hiszen számunkra ettől függ minden, mivel itt beszéli el az Ószövetség az Isten által megalkotott ember létrejöttének történetét. Isten saját képére alkotja meg az embert, és rábízta az uralkodást, neki adott mindent. Ám, amikor az ember megkapja ezt a hatalmat, beleszédül, és nem figyel oda, hogy mit jelent az uralkodás szó, nem figyel oda, hogy neki az Isten képmásaként kellene uralkodnia” – magyarázta a főpásztor, és hozzátette: ha tekintetünket az Úrra szegeznénk, sok mindent megértenénk a gondolataiból. Könnyedén fölfognánk, hogy segítő parancsai és megszabott határai értünk vannak. Rájönnénk, hogy tévelygésünket is ő hozta helyre azzal, hogy leszállt közénk és végső megalázkodást vállalt értünk. Az ember mikor megtudta, hogy uralkodóvá fog válni tekintetét levette Istenről és csak arra figyelt, amit uralni akart. Ez vezetett végzetes céltévesztésre. Isten által lennénk képesek fölismerni, hogy az uralkodás nem más, mint odaadás és szolgálat.

„Döbbenetes, meddig jutott már ez a vakság a mai világban! Az ember már azt a józan, boldogító igazságot is megkérdőjelezi, hogy az Isten saját képmásaként férfinak és nőnek alkotott minket. A mai világunkat jellemző félelmetes, kaotikus gondolkodás végképp leleplezi az embert, hogy mennyire félreértette Isten szándékát, amikor uralkodást bízott rá” – hívta fel a figyelmet Fülöp metropolita atya. „Amikor férfinak és nőnek alkotott meg minket a Teremtő, akkor ez nem csak fekete, fehér, jobbra, balra sorolást, kétféle embert jelentett, hanem csodálatos, kibontható, kibontandó ajándékot is.

„Egészen másként uralkodik a férfi és másképpen uralkodik a nő, másképpen szolgál a férfi és másképpen a nő. S amikor az ember Istenre figyel, akkor talál rá ezekre az igazságokra, akkor fedezi föl saját magát, akkor érti meg emberi, férfijúi és női mivoltát. Akkor érti meg mit jelent a férfi és a nő. Még pontosabban: mit jelent az, hogy férfi vagyok vagy nő vagyok. Akkor tisztul le az Istennel való kapcsolatom, mert férfi és női mivoltomat is csak az Istenben tudom értelmezni. A szerelmet, a férfi és nő egyesülését is csak Istenben lehet értelmezni, hiszen az is az ő isteni lényegének része. Ezért nagyon lényeges, hogy mindig figyeljek Istenre, mert ma már világosan láthatjuk, hogy az eltévedt a gondolkodás milyen abszurd dolgokba fut bele” – figyelmeztetett a főpásztor. Majd ezt a buzdítást fűzte hozzá: Nagyböjt különösen is alkalmas arra, hogy jobban figyeljek oda Istenre, fogadjam személyre szabott üzenetét és megértsem mit ad nekem, mit vár el tőlem, mit kínál föl nekem.

Fülöp metropolita atya tanítását azzal zárta, hogy az Előszenteltek Liturgiájának énekeit énekelve mindig jusson eszünkbe: Igazodjék fel… a figyelmünk Istenre, fölfelé, őrá kell figyelni. Akkor megértünk nagyon sok mindent a világról, önmagunkról, de legfőképpen megérthetjük mit jelent Isten felén forduló személyes szeretete.

Hajdúdorogi Főegyházmegye